2013. december 29., vasárnap

00. Prológus

Welcome, welcome! Nem bírtam már tovább várni, gondoltam feltolom a Prológust, csak hogy lássátok kivel/mivel van dolgotok. Rövid, tömör és bevezető jellegű. Egyenlőre pont megfelel, hiszen nem csaphatunk rögtön a közepébe.. Remélem azért csak felcsigázlak vele titeket, és ha így van nagyon is örülnék néhány kósza kommentnek. Nem szeretném tovább húzni a szót. 
Isolde


Prologue
London,United Kingdom

Helena Aletha Westwood
Percek óta a tökéletes rúzsvonalat próbáltam meghúzni telt ajkaimon, mindeddig sikertelenül. A kezem szó szerint remegett az izgatottságtól, s ez a már annyira berögözött mozdulatsor sem ment. Bosszúsan nyúltam újabb törlőkendő után, hogy eltávolítsam a burgundi árnyalatot a nemkívánatos helyekről. A szobámban ültem, az öltözködő asztalom előtt, abban a csipkés kék ruhában, amit anya erőltetett rám pár perccel ezelőtt. Vörös tincseim a maguk egyszerű göndörségében ugrándoztak arcom körül, amint mérgelődve ráztam meg a fejemet. Nagy levegőt vettem, szembe néztem tükörképemmel, majd újra neki álltam a rúzsozásnak. A szemem sarkából olykor elkalandozva kifelé lestem az ablakomon, és azon gondolkodtam mi lenne, ha megszöknék azon keresztül.
Korábban már rengetegszer megtettem, amikor anya és apa nem akartak elengedni egy-egy buliba, vagy éppen randira egy olyan sráccal, aki nem felsőosztálybeli. Egy terebélyes diófa nyújtózkodott közvetlen a nagy ablakom előtt, amire könnyedén át tudtam volna mászni. Tudtam gyerekes gondolat, hogy megszökjek, mégis egyre vonzóbbá vált a percek múlásával. A kötelesség olyan dolog, amelynek senki sem tenne eleget a szíve szerint, de mégis áldozatot kell hozni érte. Ez esetben én vagyok az, aki az áldozatot hozza, holott apám érdeke a dolog. 
Mégis én ígérem oda a kezem egy olyan férfinak, akit eddig csak kétszer láttam.. Halk kopogtatás szakította meg gondolataimat, majd rögtön ezután belépett anya, illatfelhőbe burkolózva a szobámba. Bekúszott orromba az a tipikus friss jázmin illata, amely mindig körül lengte őt. Felpillantottam rá a tükörben, és igyekeztem nem olyan arcot vágni, mint aki citromba harapott.
- Drágám, csodálatosan nézel ki!– méregetett miközben beljebb sasszézott a helyiségbe. – Na, ne vágjál ilyen savanyú arcot! Ez mégis csak az eljegyzési partid lesz. – amikor meglátta ténykedésemet, összevonta szemöldökét. - Add ide azt a rúzst Hel, úgy látom, hogy csak szétpacsmagolod az arcodon. – mielőtt akár megmukkanhattam volna, leült a mellettem levő puffra, és kezébe vette a rúzsomat. Másodpercek alatt tökéletes ívben kanyarintotta a számra, és büszkén nézte a művét.
A menekülést kihúzhattam a listámról, mert a következő pillanatban megragadott és kihúzott a szobámból, az én egyetlen biztonsági zónámból. Úgy viselkedett mint ahogy nekem kellett volna, teljesen ki volt bújva a bőréből, mintha percek múlva az ő kezén virítana majd gyémántgyűrű. Festett szőke haja tökéletes kontyba tűzve nyugodott tarkóján, halványzöld ruhája kiemelte darázsderekát, vékony hosszú lábai tökéletesen mutattak a fekete magas sarkújában. Ott álltunk egymás mellett a lépcső tetején, és senki nem mondta volna, meg hogy én a lánya vagyok. A vendégsereg felbámult ránk, mindenki egy pohár méregdrága pezsgőt tartott a kezében, arcukon abszolút közömbösséggel. Apa, és Dorian Connolly meg a szülei a lépcső alján várakoztak. Próbáltam egy elbűvölő mosolyt magamra erőltetni, amíg anya sürgetően a hátamat lökdöső kezei által elindultam lefelé a széles lépcsősoron. Úgy éreztem magamat, mint egy árucikk, amelyet éppen most mutatnak be a közérdemű előtt. Egyetlen hiba, vagy ballépés és nekem lőttek. A legnagyobb magabiztossággal értem el az utolsó lépcsőfokot, és megkönnyebbülten vettem levegőt amint apa mellé léptem.
- Mr. és Mrs. Connolly örvendek a találkozásnak. – mosolyogtam rájuk, és illemtudóan kezet ráztam velük. - Helena, egyszerűen mesésen nézel ki. Már alig várom, hogy kiválasszuk az esküvői ruhádat. – csacsogott Mrs. Connolly, mintha már évek óta legjobb barátnők lennénk. Kissé előre sietett ezzel az esküvői ruha dologgal, legalábbis szerintem. De látszólag mindenkinek tetszett az ötlet, ugyanis helyeslően bólogattak. Pillantásom leendő vőlegényemre siklott, a jóképű Dorian-re, a Connolly olajcég várományosára. Arisztokratikus arcvonásai férfias külsőt kölcsönöztek neki, frissen vágott frizurája sokkal jobban tetszett, mint a korábbi hosszabb haja. Magas volt, talán egy fejjel magasabb nálam, és tartásából is látszott, hogy egy fegyelmezett fiatalember. Mélybarna szemeit az enyéimbe fúrta, amitől úgy éreztem, hogy teljesen belém lát. Jól állt neki a szmoking, bár kíváncsi lettem volna milyen, amikor sima farmert és pólót húz.
- Dorian. – üdvözöltem, s aligha tudtam volna több szót kinyögni, hiszen olyannyira zavarban voltam. Ő azonban úgy látszott, hogy teljesen ura önmagának, pontosan tudta mit, és hogyan kell tennie. Kezével a nadrágzsebébe nyúlt, és elővett egy kis dobozkát belőle. Már-már azt vártam, hogy térdre ereszkedik előttem, de  mégsem tette. Csak közelebb lépett hozzám, tekintetével nem eresztve az szemeimet, és szabad kezével megfogta az enyémet.
- Nos, Miss. Westwood… Megtisztelne azzal, hogy a feleségem lesz? – kérdezte egészen közel hajolva hozzám. Visszanéztem azokba a csokoládébarna szemekbe, és elhatároztam, hogy nem adom magam olyan könnyen. Az ígéretemet megkapja, de a szívem talán örökre elnyeretlenül marad.
- Igen, Mr. Connolly. A válaszom igen.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Isolde!

    Miért most hagyod abba az írást? Nagyon szomorú vagyok, hogy nem folytattad tessék csak írni. Nagyon tetszik ahogyan kiemelted a vörös rúzst vagy az ilyen apró kis részleteket. Ezektől lesz fantasztikus az írásod. Nagyon tetszik és remélem én is azt ahogy nálam írtam, hogy folytatod minél hamarabb.
    Nagyon tetszik a szereplő választásod imádom őket! Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sofi!!
      Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám, és elolvastad az írásomat. Az pedig külön boldoggá tesz, hogy tetszett is neked. Igyekszem hozni a következő részt, ami nem mellesleg már meg is van írva. ;)
      puszi:Isolde

      Törlés
  2. Kedves Isolde!

    Olvasván, hogy feltetted a prológust, jöttem, hogy el is olvassam, ugyanis a falatnyi ízelítővel az oldalmodulodban igencsak sikerült felkeltened az érdeklődésemet. S nem is csalódtam! Tetszik a fogalmazásod, ahogyan árnyalod az érzelmeket, ahogyan ezekhez kötöd az apró tetteket, és kiemeled az apróságokat, melyek végeredményben nagyon fontosak egy összetett karakterhez. Az alapot tökéletesen elém festetted, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő, a folytatás!
    Azt még el kell, hogy mondjam, Holland, Colton és Ben csodásak a szerepekre (legalábbis, amennyire én eddig meg tudtam állapítani), nagyon jól választottál. Bár megvan bennem az az érzés, hogy Helena-Tristan endgame lesz (Bár ne szaladjunk ilyen előre!), egyelőre nekem Dorian is szimpatikus.
    További sok sikert a bloghoz, és boldog új évet!

    Ölel, FantasyGirl

    Ui.: A csere természetesen mehet, kikerültél a Miami-s blogomra. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fantasy Girl!
      Örülök hogy ilyen szép szavakat olvashatok tőled, hiszen te egy igazán sikeres és elismert bloggerina vagy. Szóval ettől úgy érzem, hogy tényleg jó amit írtam.
      Szeretek ilyen kis apróságokat kiemelni a szövegben, ettől azt remélve hogy az olvasóim még jobban magukénak érzik a szereplőket.
      Hollandot és Coltont imádom, együtt és külön is, szóval nem volt kérdéses hogy kik kapják meg a főszerepet. Na és Ben. Őt is szeretem.
      Az érzésed nem rossz, bár még én sem tudom igazából hogy kivel fog végül Hel elvonulni a The End felirat alatt. Ezt majd hozza a sztori.
      Köszönöm hogy írtál, és neked is Boldog Új Évet Kívánok!!

      Ölelés:Isolde

      Törlés
  3. Hola!
    Így az elején még csak annyit tudok mondani, hogy érdekes történetnek ìgèrkezik, és nagyon kívàncsi vagyok, hogy mi lesz tovàbb. Szóval vàrom a folytatàst. Hozzà teszem, hogy szépen fogalmazol, sok sikert a tovàbbiakban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bubesz!
      Köszönöm hogy vetted a fáradtságot és írtál egy aprócska megjegyzést. Örülök hogy tetszett, és hamar hozom az első fejezetet!!
      Üdv:Isolde

      Törlés
  4. Általában nem szoktam betartani a szavam, de most mégis megtettem, ugyanis rögtön el is olvastam a prológust. Valójában ennyiből még nem sok minden derül ki, de nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Tetszik ez a kissé középkorba illő leánykérés, amiből persze soha nem sül ki semmi jó. :) Csak annyit szeretnék, hogy a párbeszédeknél ne tégy pontot a szavak után, ugyanis nem kell! Nem kioktatásnak szántam, csak gondoltam felhívom rá a figyelmed :)
    Tűkön örve várom a folytatást!
    Puszil; Skyler

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Skyler!
      Tőled is megtiszteltetésnek tartom hogy elolvastál és írtál nekem. Hiszen nem titkolom..te sokkal tehetségesebb vagy nálam, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Imádom a sztoridat, és örülök hogy egyenlőre neked is tetszik az enyém.
      Igyekszem megfogadni a tanácsodat, örülök hogy felhoztad! :D
      Hozom hamarosan a következőt!
      Puszi:Isolde

      Törlés
  5. Drága Isolde!
    Nagyon érdekesnek tűnik ez a történet, s a blog kinézete is nagyon tetszetős, engem teljesen elvarázsoltál. Alig várom a következő részt, bár ide még nem nagyon tudok mit írni, hiszen nem tudhattunk meg túl sokat, mindenesetre azt megígérhetem, hogy követni fogom a blogod és minden rész alatt megleplek a véleményemmel :)
    Millio puszi Xx és Boldog Új Évet <33

    VálaszTörlés
  6. Kedves szerecsendio!
    Nagyon örülök annak, hogy így vélekedsz, köszönöm hogy megtisztelsz véleményeddel. Na meg azzal is hogy követni fogod a blogot!
    Igyekszem hozni a következő fejezetet, már kész van, de addig nem szeretném feltenni amíg a 3. fejezetet be nem fejeztem!
    Boldog Új Évet Kívánok Neked!!!
    puszik,Isolde

    VálaszTörlés